The Zephyr Song

Ezt a dalt nagyon-nagyon szeretem. Felpakolom ide, hogy eggyel több helyen lehessen rábukkanni.

És a dalszöveg is, ha vki netántán dudorászni szeretné… Én szoktam szeretni… Szóval.

Red Hot Chili Peppers

The Zephyr Song

Can I get your hand to write on

Just a piece of lead to bite on

What am I to fly my kite on

Do you want to flash your light on

Take a look its on display – for you

Coming down no not today

Did you meet your fortune teller

Get it off with no propellor

Do it up its always stellar

What a way to finally smell her

Pick it up its not to strong – for you

Take a piece and pass it on

Fly away on my zephyr

I feel it more then ever

And in this perfect weather

Well find a place together

Fly on my wing

Riddlin on liberator

Find a way to be a skater

Rev it up to levitator

Super mainly aviator

Take a look its on display – for you

Coming down no not today

Fly away on my zephyr

I feel it more then ever

And in this perfect weather

Well find a place together

In the water where the scent of my emotion

All the world will pass me by

Fly away on my zephyr

Well find a place together

Whoa whoa whoa whoa whoa whoa – do you

Yeah yeah yeah yeah yeah yeah

Whoa whoa whoa whoa whoa whoa – wont you

Yeah yeah yeah yeah yeah yeah

Fly away on my zephyr

I feel it more then ever

And in this perfect weather

Well find a place together

In the water where the scent of my emotion

All the world will pass me by

Fly away on my zephyr

Were gonna live forever

Forever

MSN: természet

Mivel a legtöbben eddig az MSN-es képcsomagot nézték meg (mert ez a nagyonokos wordpress ezt is megmondja nekem… ), gondoltam, megörvendeztetem a tisztelt nagyérdeműt egy újabb kupaccal. Ebbe most olyan képeket teszek, amik ilyen szép zöldek meg kékek, no, szóval természetközeliek. Alföldi lányok (mint pl. én) igencsak kedvelik az ilyesmit. Remélem, tetszeni fognak (és még jobban megugrik a blogom látogatottsága. Muahhaha. )

 

Pötyifolt

Nagy szerelmem (az egyik ), a Pötyi kutya mindig bomlik. Márminth nem tud rendesen viselkedni. Vagyis olyan kutyusosan tud viselkedni. Nemrég volt féléves, úgyhogy mostmár hivatalosan is óvodás korba lépett. Nem mintha ez bármit befolyásolna, csak mondom. Vettem neki egy macskajátékot (tudom, tudom, hogy kutya, nincsenek ilyen szereptévesztési hajlamaim, csak ezt tudtam most beszerezni neki… ). Hétvégén odaadom neki, csak érjek már haza. (Nekem amúgy nem is honvágyam, hanem Pötyivágyam szokott lenni. Múlt hétvégén is mit csinált a kis dög? Labdás-dobálós játék közben nekirohant a lábamnak. Beleverte azt a kemény fejét, aztán meg ahogy a kobakja lepattant a térdemről (mert engem sem kell ám félteni, kemény fából vagyok kifaragva!), még a metszőfoga is beleállt a lábfejembe. Hát, egész héten fájt, fájogatott a térdem, de mára szilvaszínűre kékült / lilult, kinek hogy tetszik. Azért én nem bánom. Szeretek a Pöttyössel játszani. Teszek is fel róla új képeket, hadd csodálja meg mindenki. (De tényleg szép kutyó, nem?)

Meg most itthon volt a másik szerelmem, a Picur is. (Amúgy sajnos nem sokat találkozunk, mert kiment az istenadta Írországba, ahonnan nem akaródzik neki visszajönni… ) Gondoltam, bemutatom őket egymásnak. Hát… asszem, jól sikerült, legalábbis Pötyi részéről bizonyára, de szerintem a Picurnak is tetszett a kutyi (de ha csak az én kedvemért tettette, akkor sem olyan nagy baj… ). Majd szerintem a hazalátogatásáról még írok (bár az is igaz, hogy nem kellene ilyen felelőtlen dolgokat írnom…). Meg most szerintem játszom kicsit a gépen, vmi állatsággal, aztán nekilátok a számvitellel bíbelődni. (Gondolom, arról is lesz majd egy-két keresetlen szavam.) PÁÁÁ.

Szervezet- és vezetéselmélet

Nem vagyok vmi rendszeres blogoló, gondolom, ez senkit nem ér váratlan meglepetésként… Azért most kellően le vagyok fáradva agyilag ahhoz, hogy írjak pár sort, agytekervényeim pihentetése gyanánt. Huh. Most értem haza vizsgáról, aszongya: szervezet- és vezetéselmélet. Tisztára nekem való. Kismilliószor elemeztem már saját képességeimet, és kismilliószor rájöttem, hogy annyira pontatlan és szétszórt vagyok, hogy napi munkavégzésre tulajdonképpen nem vagyok alkalmas (vagyis hát persze, hogy alkalmas vagyok, mert király vagyok, és ugye miért pont ez ne menne… de igazából most is ezt csinálom, és megerőltető, komolyan.). A felsővezetéshez gyáva is vagyok, meg nem is szeretem annyira a felelősséget (vállalom, de ha nem muszáj, nem önként). Mi a megoldás: középvezető. Csoportvezető pl. szívesen lennék: elvezetgetném a kis team-emet, ragyogna a fejünk fölött a szivárvány, mindenki boldogan járna munkába, mert milyen szupi főnöke van (ÉN ), ráadásul mindenki jól jár, mert ha az anyagi igényeim ki vannak elégítve, akkor baromira kedves vagyok. De ez persze csak felszínes eszmefuttatás, és némileg viccnek is szántam.

No, de visszatérve a témára (mert látom, megint beillesztettem egy röpke 10soros kis kitérőt), egészen élvezetes ez a tárgy. Kár, hogy meg kell tanulni (mondjuk a lelkesedésem általában a legtöbb tárgy iránt amúgy is ezen a ponton vérzik el… ), méghozzá jelen esetben erre volt 1,5napom… Az asszem kevés. Majd meglátjuk. De igazából csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy hiába gondolja az emberek túlnyomó többsége (kb. 99%a), hogy ő vezetésre született, és a vérében van, hát ahogy olvastam ezt a könyvecskét (kb. 200oldal nettó), rá kellett jönnöm, aki jó vezető akar lenni, annak ezt tanulnia kell. Bocsánat, ha nem járok elég körültekintően a nagyvilágban, de az a tapasztalatom, hogy az 1etemen tanulók nagyrésze ezt NEM így gondolja. Mert ők vezetőnek születtek. És ez a 200oldal nem is a vérükben, a génjeikben van. Nem is értem, akkor minek kell puskákkal vizsgázni… És végképp: hogy lehet megbukni? Szóval, komolyabbra fordítva a szót, el kellene azon gondolkodni, hogy nem járna-e mindenki jobban, ha az 1etemről nemcsak hatalmas egóval felvértezve, de szakmai tudással is alaposan megpakolva kerülnének ki a hallgatók. Ha már annyira adunk a szakértelemre meg a végzettségre, ugye. Meg tudom, az előző bekezdésben én is arról írtam, mennyire alkalmas vagyok én a vezetésre… De szeretném kiemelni, hogy ÉN elolvastam azt a kurva könyvet… (Még ha nem is kellő alapossággal, idő hiányában… ) És igyekszem megtenni mindent, hogy tényleg jó vezető lehessek, ha vmikor, nagysokára tűzhelyzetbe kerülök.

Amúgy nem szoktam ilyen komoly dolgokról írni… Mondom, hogy nem normálisan működik ma az agyam.