Nem vagyok vmi rendszeres blogoló, gondolom, ez senkit nem ér váratlan meglepetésként… Azért most kellően le vagyok fáradva agyilag ahhoz, hogy írjak pár sort, agytekervényeim pihentetése gyanánt. Huh. Most értem haza vizsgáról, aszongya: szervezet- és vezetéselmélet. Tisztára nekem való. Kismilliószor elemeztem már saját képességeimet, és kismilliószor rájöttem, hogy annyira pontatlan és szétszórt vagyok, hogy napi munkavégzésre tulajdonképpen nem vagyok alkalmas (vagyis hát persze, hogy alkalmas vagyok, mert király vagyok, és ugye miért pont ez ne menne… de igazából most is ezt csinálom, és megerőltető, komolyan.). A felsővezetéshez gyáva is vagyok, meg nem is szeretem annyira a felelősséget (vállalom, de ha nem muszáj, nem önként). Mi a megoldás: középvezető. Csoportvezető pl. szívesen lennék: elvezetgetném a kis team-emet, ragyogna a fejünk fölött a szivárvány, mindenki boldogan járna munkába, mert milyen szupi főnöke van (ÉN ), ráadásul mindenki jól jár, mert ha az anyagi igényeim ki vannak elégítve, akkor baromira kedves vagyok. De ez persze csak felszínes eszmefuttatás, és némileg viccnek is szántam.

No, de visszatérve a témára (mert látom, megint beillesztettem egy röpke 10soros kis kitérőt), egészen élvezetes ez a tárgy. Kár, hogy meg kell tanulni (mondjuk a lelkesedésem általában a legtöbb tárgy iránt amúgy is ezen a ponton vérzik el… ), méghozzá jelen esetben erre volt 1,5napom… Az asszem kevés. Majd meglátjuk. De igazából csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy hiába gondolja az emberek túlnyomó többsége (kb. 99%a), hogy ő vezetésre született, és a vérében van, hát ahogy olvastam ezt a könyvecskét (kb. 200oldal nettó), rá kellett jönnöm, aki jó vezető akar lenni, annak ezt tanulnia kell. Bocsánat, ha nem járok elég körültekintően a nagyvilágban, de az a tapasztalatom, hogy az 1etemen tanulók nagyrésze ezt NEM így gondolja. Mert ők vezetőnek születtek. És ez a 200oldal nem is a vérükben, a génjeikben van. Nem is értem, akkor minek kell puskákkal vizsgázni… És végképp: hogy lehet megbukni? Szóval, komolyabbra fordítva a szót, el kellene azon gondolkodni, hogy nem járna-e mindenki jobban, ha az 1etemről nemcsak hatalmas egóval felvértezve, de szakmai tudással is alaposan megpakolva kerülnének ki a hallgatók. Ha már annyira adunk a szakértelemre meg a végzettségre, ugye. Meg tudom, az előző bekezdésben én is arról írtam, mennyire alkalmas vagyok én a vezetésre… De szeretném kiemelni, hogy ÉN elolvastam azt a kurva könyvet… (Még ha nem is kellő alapossággal, idő hiányában… ) És igyekszem megtenni mindent, hogy tényleg jó vezető lehessek, ha vmikor, nagysokára tűzhelyzetbe kerülök.

Amúgy nem szoktam ilyen komoly dolgokról írni… Mondom, hogy nem normálisan működik ma az agyam.