You are currently browsing the category archive for the 'személyes' category.
Nagy szerelmem (az egyik 
), a Pötyi kutya mindig bomlik. Márminth nem tud rendesen viselkedni. Vagyis olyan kutyusosan tud viselkedni. Nemrég volt féléves, úgyhogy mostmár hivatalosan is óvodás korba lépett. Nem mintha ez bármit befolyásolna, csak mondom. Vettem neki egy macskajátékot (tudom, tudom, hogy kutya, nincsenek ilyen szereptévesztési hajlamaim, csak ezt tudtam most beszerezni neki… 
). Hétvégén odaadom neki, csak érjek már haza. (Nekem amúgy nem is honvágyam, hanem Pötyivágyam szokott lenni. 
Múlt hétvégén is mit csinált a kis dög? Labdás-dobálós játék közben nekirohant a lábamnak. Beleverte azt a kemény fejét, aztán meg ahogy a kobakja lepattant a térdemről (mert engem sem kell ám félteni, kemény fából vagyok kifaragva!), még a metszőfoga is beleállt a lábfejembe. Hát, egész héten fájt, fájogatott a térdem, de mára szilvaszínűre kékült / lilult, kinek hogy tetszik. Azért én nem bánom. 
Szeretek a Pöttyössel játszani. Teszek is fel róla új képeket, hadd csodálja meg mindenki. (De tényleg szép kutyó, nem?)
Meg most itthon volt a másik szerelmem, a Picur is. (Amúgy sajnos nem sokat találkozunk, mert kiment az istenadta Írországba, ahonnan nem akaródzik neki visszajönni… 
) Gondoltam, bemutatom őket egymásnak. Hát… asszem, jól sikerült, legalábbis Pötyi részéről bizonyára, de szerintem a Picurnak is tetszett a kutyi (de ha csak az én kedvemért tettette, akkor sem olyan nagy baj… 
). Majd szerintem a hazalátogatásáról még írok (bár az is igaz, hogy nem kellene ilyen felelőtlen dolgokat írnom…). Meg most szerintem játszom kicsit a gépen, vmi állatsággal, aztán nekilátok a számvitellel bíbelődni. (Gondolom, arról is lesz majd egy-két keresetlen szavam.) PÁÁÁ.
Muszáj, úgy érzem, kikívánkozik belőlem… Van nagymamámnak kutyusa, nemrég kapta tőlünk, ajándékba. Mindig morcos, hogy a Pötyi (ez a neve, amúgy egy németjuhász, és még pici, hát… mostvmikor lesz 5hónapos. Persze csak korra kicsi, méretre nem. 
) széttúrja a kertet, lerángatja az udvaron az asztalról a dolgokat, mindent megrág, satöbbi… De én tudom, hogy azért szereti. Látszik rajta. 
) Pötyi az udvaron lakik, mostmár kutyaháza is van. De Pötyi nem akar az udvaron lenni, főként amikor a házban zajlanak az események. Ezért a múltkoriban kitalálta, hogy bejut a házba, ha törik, ha szakad… Elkezdett ásni a kertben, lefelé, átlósan… A kis lökött a föld alatt akart bejutni. 
Csinált állítólag vmi hatalmas többméteres lukat (én nem láttam, mert csak 7végén vagyok otthon, és addigra Mama már beásta félig-meddig azt a fránya gödröt), szóval egészen kitartó… Persze gondolom azért nem sejtette, hogy a házakat jó alaposan le szokták alapozni… Mind1. Ez csak 1kis epizód. Amúgy meg visszük minden hétvégén (szombaton + vasárnap) kutyaiskolába (bár én általában csak csendes szemlélője vagyok a Pötyi oktatásának, mert nincsen szívem fegyelmezni meg huzigálni a kutyust erre-arra…). Nem mondhatnám, hogy sokmindent tanult, de azért alakul, alakul… 
Hát… Kábé így néz ki ez a Pötyi kutya. Csak hogy mások is gyönyörködhessenek benne.
Szóval… Nem lehet nem szeretni. 
Úgyhogy nálam most dúl a KUTYIMÁNIA. Majd teszek még be képeket (valószínűleg egyébként hatalmas kereslet mutatkozik eziránt… 
). Ja, és aki esetleg DesktopX-et használ (majd írok egyszer róla, de lényegében nemrég cseréltem ki a Vista oldalsávját DesktopX-re, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy lehet a Vistával képeket kitenni az asztalra, pedig becsületesen utánanéztem, frankón – érthetetlen számomra, hogy ami anno az Xpben egy rutinmozdulat volt, most miért lehetetlen), annak itt egy kutyusos widget. Mozog, de lényegében nem csinál semmi speckót, szóval nem nagy szám. De akkor is. KUTYI.
Gondoltam, halkan megjegyzem, hogy van 2másik blogom, szintén a WordPressen (nem reklám, de tényleg csak ajánlani tudom 
), itt meg lehet őket nézni:
WANTTED – ez olyan dolgokról, kicit-kacatokról, ruhákról és kütyükről szól, amik vmiért nagyon megtetszettek, és ezért kívánatosnak tartom beszerezni őket (de minimum vágyakozni rájuk). Egyelőre inkább csak ruhafélék vannak, de tervezem a repertoár bővítését. 
Things to Think About – idézetek, innen-onnan, jártamban-keltemben beléjük ütköztem, elgondolkodtam, hasznosnak találtam megosztani őket… Gondolkodjon rajtuk más is. 
Vettem magamnak MP3 lejátszót. Igazából… Elég érdekes ez így magában is, mert bmilyen régóta bmekkora divat ez, nekem igazából nem volt rá szükségem. Édes drága laptopommal mindenre képes vagyok (Tvzem, zenét hallgatok rajta, edzem is a segítségével videókra, tanulok, írok, satöbiiii 
), úgyhogy igazából nem volt szükségem MP3 lejátszóra. (Amúgy leginkább alváshoz lehet jó, de arra a MediaMonkey SLEEEP funkcióját használom, be lehet álltani, mennyi ideig szóljon + x perc után y %ra leveszi a hangerőt – ha szépen kéred 
). Végülis ami miatt megfordult a fejemben ez az egész MP3lejátszós dolog, az az, hogy a munkahelyemen most SAPtréningeket csinálok, hogy legyen saját profilom / hozzáférésem a programcsomaghoz. És azt baromi uncsi hullacsendben csinálni (amúgy is geci fárasztó + még angolul is van), vagy ha kivételesen vannak bent még rajtam kívül az irodában, akkor meg éppen az ellenkezője zajlik: mindenki téblábol és dumál. (Megjegyzem, emiatt nem neheztelek vagy ilyesmi, csak nemigen lehet a szaftos kis sztorik mellett a “tananyagra” koncentrálni). De egyébként a számlákat sem nagy élmény néma csendben kontírozni, szóval… A gépre nem akartam zenét pakolni (még a végén lecsuknak 
vagy ki találnak rúgni, aztán vége a mesés gazdagságnak – de la.is a lehetőségének 
). És akkor jött a megvilágosodás: MP3 lejátszó.
Szóval én a tettek embere vagyok, nem sokat pöcsöltem, 2nap alatt kitaláltam, melyik 2 MP3lejátszó valamelyiké fogom megvenni. Aztán elmentünk a MédiaMarktba Pécsett, csak úgy… És 10perc alatt megvettem egy harmadikat. De egyáltalán nem bánom, nagyon pofás darab, és (jó, tudom, csak nekem nagy szám) MP3at, MP4et és FM rádiót is kezel, szóval minden kívánalmamnak tökéletesen eleget tesz. 
És óccsó is volt, a többiekhez meg a csinos kis külsejéhez képest végképp. Szóval most örülök. És majd ha esetleg nem lesznek olyan paráim, miszerint ha buszon / vonaton / utcán véletlenül kicsillan a fülemből a fejhallgatója, lemészárolnak… Nos, akkor valószínűleg még jobban kihasználom majd a technika ezen vívmányát is. 
Éjjeli fél egy van, én diétázom (megint, még mindig, ahogy tetszik 
), és hamarosan egy egész zacskó gumicukor fog a gyomromban landolni. Vagyis hát haladok vele, no… Pedig még öcsémre is megpróbáltam rátaksálni egy maréknyit, de hát… Tudjátok, hogy van ez. Kisebb csomagot kell venni. 
Vajon okoz-e károkat a sejtszerkezetemben a nagydózisú Haribo gumicukor? (Oh, bocsánat, megint a reklám… 
) Addig is, míg kiderül, leírom, miféle ruhát néztem ki magamnak, hát… A Cosmo ruhakatalógusából, ami amúgy tök praktikus, mert márka, ár, beszerzési hely is van, nemcsak egy fotó a cuccról.
Ja, tudni kell, hogy hétvégén politológus konferenciára megyek (lévén 1előre úgy néz ki, ez lesz a becses szakmám a jövőben 
), és lesz 8tól állófogadás, 10től meg buli (nyilván este). Ezt amúgy nem is tudom, hogy gondolták, bár valószínűleg abba bele sem gondoltak a szervezők, hogy oda nem csak pasik mennek majd, akiknek végülis az öltöny mindkét eseményre megfelel – ellenben megyek én, leányzói mivoltomban, és nem tudom feloldani a 2 között feszülő ellentétet. Én uis állófogadásra diszkrét koktélruhában, buliba meg farmer-top összeállításban mentem eddigi rövid életem során… Fel fogok bérelni 1 öltöztetőkisasszonyt. 
Úgyhogy kigondoltam, miféle ruha lehet ide is, oda is alkalmas… De hát már nincsen időm bemászkálni Bp. rejtett zegzugait ezután kajtatva. Úgyhogy felmentem a Cosmo honlapra, és ezt találtam:
Ez van tervbe véve tehát. 
De azért titkon reménykedem benne, hogy le lesz árazva, vagy nem is tudom… Azért ennyit kibaszni 1ruhára nem szeretnék, ha mégoly gyönyörűséges is. (Tudom, csóró is vagyok meg sóher is. 
). De… Ami biztos:
PÉÉÉÉÉCS király lesz.
Most vettem észre, hogy néhanapján félreütök betűket, elfelejtek sorkizárni, és szétesik a struktúra. Ez nem az igénytelenség miatt van (vagyis nemcsak amiatt, na persze 
), hanem mert sietek, és utólag nem tartanám hitelesnek kozmetigázgatni a blogot (jó, az előző postot 6× tettem fel, mire megoldottam, hogy a kép mellé ne vegye alapértelmezésű képaláírásként a WP az első odaírt sort, de az már tényleg gusztustalan volt 
); meg aztán a WYSIWYG-módszer elméletben tökéletesen működik a Word VS WordPress viszonylatban, gyakorlatilag meg nem annyira. Hát ennyi.
BOCCS.
Van tárhelyem a neten. Ez csak azoknak lehet érdekes, akiknek én is az vagyok, természetesen. 
Ettől függetlenül azért felteszem ide a linkjét:
Megintcsak nem reklám, de a diinoweb az egy olyan tárhely-biztosító bizbasz (hát igen, nem vagyok tisztában az elméletével a számítástechnikának, nagyon-nagyon nem 
), ahol tök ingyen kapsz 2GB helyet, bármit felpakolhatsz (képet, zenét, videót, munkát), mindezt tetszőleges könyvtárstruktúrába rendezgetheted, és utána levédheted jelszóval, ha úri kedved úgy tartja. És írhatsz blogot is, egészen kellemes az alapformátuma, de ebbe nem folytam bele, mert nemtom, lehet-e változtatni (ez létkérdés, természetesen 
). Gondolom, nem a diinoweb találta fel a sapnyol viaszt ezzel az egésszel (sőt, tudom, hogy nem 
), de mivel teljesen ingyenes, és végülis 2Gbra elég sok minden felfér (természetesen nem arra gondoltam hogy az ember a ballagási videóját tölti fel, hogy a távoli tájakon élő rokonság a neten keresztül megnézhesse – ennek más fórumai vannak), és tényleg teljesen szabad kezet ad a fájlkezelésben a diinoweb saját programja (~4-5MB, ügyes és semmi felesleges fakszni nincs benne), én télleg csak ajánlani tudom. (Pl. hasznos akkor, ha a pendrive-odat nem kezeli az 1etemi hálózat, és kellene egy alternatív forrás a prezentációdnak – bár én legutóbb, mikor ilyen helyzetbe kerültem, DVDre írtam ki a 2MBs prezentációt 
).
Szóval ide főleg azokat a zenéket tettem fel, amiket szeretek (szeretnék bárhonnan elérni, ha úgy tetszik) + mellékesen megjegyzem, hogy Adriánnak, aki Írországban tengeti mindennapjait, ezúton küldök zenét. Természetesen bki kedvére meghallgathatja, ha le van védve jelszóval (erre sajnos nem emlékszem, ifjú korom ellenére ki-kihagy a memóriám 
), akkor tessék nekem itt reklamálni (vagy az email címemen: gigikke@gmail.com). A zenéket (ezt hivatalosan közlöm) ne töltsd le. Nem vagyok egészen tisztában a törvénnyel, de ebből nekem is bajom származhat, amit nem szeretnék, hisz még előttem az élet. 
Kellemes zenehallgatást! 
MJ: drága csoporttársaim, akik esetlegesen olvassátok ezt a fos kis bejegyzést – íme, nem ördöngösség tárhelyet fenntartani a neten. (Ha már ez akkora igénye a csoportnak… 
)
Szóval… indítottam itt a WordPressen egy blogot, nem mintha annyira elektro-grafomán lennék, hogy úgy gondoltam, a gigikke.freeblog.hu mellett szeretnék még egyet. Csak prózai indokok vezérelhettek tehát: itt a WPn sokkal több skin közül választhattam, plusz reményeim szerint találok olyan szerkesztőt, amivel kicsit személyre szabottabban nézhetnek ki a világnak szánt közleményeim. 
Persze jóval könnyebb lenne, ha anno felvettem volna az Internet nevezetű tárgyat (hm… milyen beszédes név, valószínűleg szárnyalt az Info Tanszék fantáziája, mikor útjára bocsátotta ezt a sikersorozatot… 
), akkor most la. alapvető HTML tagekkel tisztában lennék… De lusta is vagyok, meg inkább vizuális típus – nekem egy csomó hülye betű meg krikszkraksz nem jelent túl sokat… Jobban szeretem látni a dolgokat. 
Aztán meg nem szerettem volna túl sokat vacakolni a posztolással sem, jó lesz ez így, a BlogJeten keresztül (egyelőre egy 30napos verzió áll a rendelkezésemre… de erre a problémára dereng egy megoldás a fejemben 
). Nagyszerűen lehet smileykat is betenni, szóval minden gondom egy csapásra elszállt.
Hogy miről fogok irkálni, az még csak körvonalazgatódik bennem, de olyan nagy lélekkiömlengésre senki ne számítson, eszem ágában nincsen senkinek az orrára kötni azt, ami nem tartozik rá… Tudom, a blognak elvileg pont az ellenkezője lenne a lényege, de engem meglincselnének egyesek meg kettesek, ha mindent lefirkálnék, ami a fejemben jár. Nem is ragozom tovább ezt problémakört, vlsz. úgyis 3hetente fogok valami említésre alig méltó dolgot posztolni, szóval…
Most nagy ünnepélyesen útjára bocsátom ezt a blogot.
