Ezt a dalt nagyon-nagyon szeretem. Felpakolom ide, hogy eggyel több helyen lehessen rábukkanni.

És a dalszöveg is, ha vki netántán dudorászni szeretné… Én szoktam szeretni… Szóval.

Red Hot Chili Peppers

The Zephyr Song

Can I get your hand to write on

Just a piece of lead to bite on

What am I to fly my kite on

Do you want to flash your light on

Take a look its on display – for you

Coming down no not today

Did you meet your fortune teller

Get it off with no propellor

Do it up its always stellar

What a way to finally smell her

Pick it up its not to strong – for you

Take a piece and pass it on

Fly away on my zephyr

I feel it more then ever

And in this perfect weather

Well find a place together

Fly on my wing

Riddlin on liberator

Find a way to be a skater

Rev it up to levitator

Super mainly aviator

Take a look its on display – for you

Coming down no not today

Fly away on my zephyr

I feel it more then ever

And in this perfect weather

Well find a place together

In the water where the scent of my emotion

All the world will pass me by

Fly away on my zephyr

Well find a place together

Whoa whoa whoa whoa whoa whoa – do you

Yeah yeah yeah yeah yeah yeah

Whoa whoa whoa whoa whoa whoa – wont you

Yeah yeah yeah yeah yeah yeah

Fly away on my zephyr

I feel it more then ever

And in this perfect weather

Well find a place together

In the water where the scent of my emotion

All the world will pass me by

Fly away on my zephyr

Were gonna live forever

Forever

Mivel a legtöbben eddig az MSN-es képcsomagot nézték meg (mert ez a nagyonokos wordpress ezt is megmondja nekem… ), gondoltam, megörvendeztetem a tisztelt nagyérdeműt egy újabb kupaccal. Ebbe most olyan képeket teszek, amik ilyen szép zöldek meg kékek, no, szóval természetközeliek. Alföldi lányok (mint pl. én) igencsak kedvelik az ilyesmit. Remélem, tetszeni fognak (és még jobban megugrik a blogom látogatottsága. Muahhaha. )

Nagy szerelmem (az egyik ), a Pötyi kutya mindig bomlik. Márminth nem tud rendesen viselkedni. Vagyis olyan kutyusosan tud viselkedni. Nemrég volt féléves, úgyhogy mostmár hivatalosan is óvodás korba lépett. Nem mintha ez bármit befolyásolna, csak mondom. Vettem neki egy macskajátékot (tudom, tudom, hogy kutya, nincsenek ilyen szereptévesztési hajlamaim, csak ezt tudtam most beszerezni neki… ). Hétvégén odaadom neki, csak érjek már haza. (Nekem amúgy nem is honvágyam, hanem Pötyivágyam szokott lenni. Múlt hétvégén is mit csinált a kis dög? Labdás-dobálós játék közben nekirohant a lábamnak. Beleverte azt a kemény fejét, aztán meg ahogy a kobakja lepattant a térdemről (mert engem sem kell ám félteni, kemény fából vagyok kifaragva!), még a metszőfoga is beleállt a lábfejembe. Hát, egész héten fájt, fájogatott a térdem, de mára szilvaszínűre kékült / lilult, kinek hogy tetszik. Azért én nem bánom. Szeretek a Pöttyössel játszani. Teszek is fel róla új képeket, hadd csodálja meg mindenki. (De tényleg szép kutyó, nem?)

Meg most itthon volt a másik szerelmem, a Picur is. (Amúgy sajnos nem sokat találkozunk, mert kiment az istenadta Írországba, ahonnan nem akaródzik neki visszajönni… ) Gondoltam, bemutatom őket egymásnak. Hát… asszem, jól sikerült, legalábbis Pötyi részéről bizonyára, de szerintem a Picurnak is tetszett a kutyi (de ha csak az én kedvemért tettette, akkor sem olyan nagy baj… ). Majd szerintem a hazalátogatásáról még írok (bár az is igaz, hogy nem kellene ilyen felelőtlen dolgokat írnom…). Meg most szerintem játszom kicsit a gépen, vmi állatsággal, aztán nekilátok a számvitellel bíbelődni. (Gondolom, arról is lesz majd egy-két keresetlen szavam.) PÁÁÁ.

Nem vagyok vmi rendszeres blogoló, gondolom, ez senkit nem ér váratlan meglepetésként… Azért most kellően le vagyok fáradva agyilag ahhoz, hogy írjak pár sort, agytekervényeim pihentetése gyanánt. Huh. Most értem haza vizsgáról, aszongya: szervezet- és vezetéselmélet. Tisztára nekem való. Kismilliószor elemeztem már saját képességeimet, és kismilliószor rájöttem, hogy annyira pontatlan és szétszórt vagyok, hogy napi munkavégzésre tulajdonképpen nem vagyok alkalmas (vagyis hát persze, hogy alkalmas vagyok, mert király vagyok, és ugye miért pont ez ne menne… de igazából most is ezt csinálom, és megerőltető, komolyan.). A felsővezetéshez gyáva is vagyok, meg nem is szeretem annyira a felelősséget (vállalom, de ha nem muszáj, nem önként). Mi a megoldás: középvezető. Csoportvezető pl. szívesen lennék: elvezetgetném a kis team-emet, ragyogna a fejünk fölött a szivárvány, mindenki boldogan járna munkába, mert milyen szupi főnöke van (ÉN ), ráadásul mindenki jól jár, mert ha az anyagi igényeim ki vannak elégítve, akkor baromira kedves vagyok. De ez persze csak felszínes eszmefuttatás, és némileg viccnek is szántam.

No, de visszatérve a témára (mert látom, megint beillesztettem egy röpke 10soros kis kitérőt), egészen élvezetes ez a tárgy. Kár, hogy meg kell tanulni (mondjuk a lelkesedésem általában a legtöbb tárgy iránt amúgy is ezen a ponton vérzik el… ), méghozzá jelen esetben erre volt 1,5napom… Az asszem kevés. Majd meglátjuk. De igazából csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy hiába gondolja az emberek túlnyomó többsége (kb. 99%a), hogy ő vezetésre született, és a vérében van, hát ahogy olvastam ezt a könyvecskét (kb. 200oldal nettó), rá kellett jönnöm, aki jó vezető akar lenni, annak ezt tanulnia kell. Bocsánat, ha nem járok elég körültekintően a nagyvilágban, de az a tapasztalatom, hogy az 1etemen tanulók nagyrésze ezt NEM így gondolja. Mert ők vezetőnek születtek. És ez a 200oldal nem is a vérükben, a génjeikben van. Nem is értem, akkor minek kell puskákkal vizsgázni… És végképp: hogy lehet megbukni? Szóval, komolyabbra fordítva a szót, el kellene azon gondolkodni, hogy nem járna-e mindenki jobban, ha az 1etemről nemcsak hatalmas egóval felvértezve, de szakmai tudással is alaposan megpakolva kerülnének ki a hallgatók. Ha már annyira adunk a szakértelemre meg a végzettségre, ugye. Meg tudom, az előző bekezdésben én is arról írtam, mennyire alkalmas vagyok én a vezetésre… De szeretném kiemelni, hogy ÉN elolvastam azt a kurva könyvet… (Még ha nem is kellő alapossággal, idő hiányában… ) És igyekszem megtenni mindent, hogy tényleg jó vezető lehessek, ha vmikor, nagysokára tűzhelyzetbe kerülök.

Amúgy nem szoktam ilyen komoly dolgokról írni… Mondom, hogy nem normálisan működik ma az agyam.

Ma készítettem el a kérdőívet, hát… Az első felét két csoporttársammal közösen, a másodikat egyedül… Ezt nem azért mondom, hogy itt dicsekedjek vele, hanem mert ha szar, nem akarom, hogy mások szívjanak miatta. Hozzáértők kedvéért felteszem netre, de le ne lopja nekem senki mert agyonverem, ha tudomásomra jut. Csak ha olvassák szerencsés / szerencsétlen (a megfelelő aláhúzandó – a rutin beszél belőlem ) politológus társaim, nyugodtan kritizálják, tegyék meg észrevételeiket – vagy hogy szokás ezt szépen és diplomatikusan mondani… PDF-ben teszem fel a diinos tárhelyemre, mert bizalmatlan vagyok a belturkálásokat illetően. Ja, és ha már kutatás… Lánczi András karrierútját ITT olvashatja a nagyérdemű… De ő egyébként sem képezné kutatásunk tárgyát, ha úgy tetszik, csemege.

KÉRDŐÍV ITT!

Kutatunk… Nagyon. Rohadtul intenzíven. No de most részletezem is, ne vesszen a jótékony homályba, miről is beszélek. Van idén egy Politikai kutatás módszertana névre hallgató tárgyunk. Egyébként érdekes a tárgy, és örülök is, hogy végre vmi kézzelfoghatót is tanulunk a sok általánosság után (nem mondom, amit három év alatt megtanultam, elég erős, logikus gazdasági alapú szemléletté állt össze bennem, mármint így a politikatudomány megtámogatva közgazdaságtannal). És amikor félév elején Gergő (ő a tárgyfelelős, a tanár, mittomén, mi a neve ennek a “pozíciónak” az egyetemen ) bejelentette, hogy tényleg végig fogunk csinálni egy IGAZI kutatást, aminek IGAZI eredménye lesz, komolyan… Hát én akkor baromira belelkesültem.

Én nem bántani akarom a csoportomat, de az azért 3év alatt eléggé lejött, hogy gyakorlatilag könnyebb 200 birkát beterelni egy akolba, mint a mi csoportunkat bármiféle együttműködésre bírni. Mindenki megy a maga dolgai után, és mindenki úgy van vele, majdcsak lesz valahogy. Nem érzem annyira a lelkesedést, nem érzem mondhatni semennyire. (Lehet, csak én vagyok ilyen kis hiperaktív, hogy mindig pattogok, és sztahanovista módon még örülök is, ha vmi macerásat kell csinálni. ) Én viszont, ha belelkesülök, akkor nagyon belelkesülök… Tervezek, kombinálok ezerrel… És akkor jön a nagy paff, amikor elvileg számítanom kellene a többiekre, mert együttműködés meg hasonlók… És nincsen sehol senki. Egyébként megértem, mert mióta dolgozom (még így is, hogy csak 4órában), én is inkább megyek a saját dolgaim után, minthogy az egyetemen rostokoljak – de hát érdekel, bejárok, ha beleszakadok is! (Jelentem, egyébként beleszakadok. ) De nem panaszkodni akartam, csak érzékeltetni, mennyire lelkesít engem ez a feladat, úgy mindenestől, és oooolyan jó lenne, ha a többiek is így állnának hozzá, mert akkor végre csinálhatnánk vmi izgit, ami még értelmes is (ez a kedvenc párosításom – pasiban is ). No, ennyit bevezetésként, evezzünk tárgyilagosabb vizekre.

A kutatás maga arról szól, hogy hogyan sikerült elhelyezkedniük azoknak a hallgatóknak, akik itt a BCEn végeztek politológusként. Szóval a saját (leendő) diplománk értékét firtatjuk… (Nem biztos, hogy boldog leszek az eredménnyel… ). Felosztottuk a kutatást részfeladatokra, a részfeladatokat meg emberkékre. Lényegében két nagy része van az egésznek: egy kérdőív, amit igyekszünk az összes végzettel kitölttetni, meg egy mélynterjú: a csoportunkból (kb. 20 fő) mindenki egy emberrel fog az ő kis karrierútjáról beszélgetni. Ehhez a két nagy részhez kapcsolódnak bizonyos feladatok… Nem részletezem most, el lehet rajta ábrándozni otthon… Nekem eddig nem sok dolgom volt, mert nem sokáig jutottunk el, pedig még egy hét, és vége a félévnek… És erre a kutatásra kapjuk a jegyünk felét. Most akkor mi lesz? Egyébként most járunk a mélyinterjús szakaszban. Az én emberkém László Róbert névre hallgat, utánakémkedtem az iwiwen (hát mégiscsak tudjam, nem egy többszörös sorozatgyilkos brutál arccal kell-e interjút csinálnom ), és egészen szimpinek tűnik, szóval nagy kő esett le a szívemről. Írtam neki egy jóóóóó HIVATALOS levelet, körítéssel, magázódva, minden – aztán a végén hosszadalmasan ecseteltem, miért is fogunk mi mégis tegeződni. Kövezzenek meg, én nem fogok 30percig vért izzadva tegezni egy még 30at sem betöltött fiatalembert. Ha ragaszkodik hozzá, ám legyen, de hát… Aki még jár bulizni, azt tegezni kell. Alap.

Szóval jól megszenvedtem, mire kiköszörültem magamból ezt a levelet. Remélem, hamar válaszol, gyorsan megcsináljuk az interjút. Egyébként ha valakit érdekel, az én feladatom konkrétan (ezen kívül, természetesen ) a kérdőív összeállítása (erről majd még fogok írni) és a mélyinterjúk kielemzése (amekkora macerás szerencsétlenkedés lesz ez, szerintem erről is megemlékezem még párszor a jövőben). Tiszta profi leszek, mire ennek a végére verekszem magam. És a fejem felett lebeg a VIZSGAIDŐSZAK is…

Sok szerencsét nekem!

PS: László Róbert, remélem nem sértettem meg a személyiségi jogaidat. Ha mégis… Ígérem, leveszem a blogról a nevedet.

Muszáj, úgy érzem, kikívánkozik belőlem… Van nagymamámnak kutyusa, nemrég kapta tőlünk, ajándékba. Mindig morcos, hogy a Pötyi (ez a neve, amúgy egy németjuhász, és még pici, hát… mostvmikor lesz 5hónapos. Persze csak korra kicsi, méretre nem. ) széttúrja a kertet, lerángatja az udvaron az asztalról a dolgokat, mindent megrág, satöbbi… De én tudom, hogy azért szereti. Látszik rajta. ) Pötyi az udvaron lakik, mostmár kutyaháza is van. De Pötyi nem akar az udvaron lenni, főként amikor a házban zajlanak az események. Ezért a múltkoriban kitalálta, hogy bejut a házba, ha törik, ha szakad… Elkezdett ásni a kertben, lefelé, átlósan… A kis lökött a föld alatt akart bejutni. Csinált állítólag vmi hatalmas többméteres lukat (én nem láttam, mert csak 7végén vagyok otthon, és addigra Mama már beásta félig-meddig azt a fránya gödröt), szóval egészen kitartó… Persze gondolom azért nem sejtette, hogy a házakat jó alaposan le szokták alapozni… Mind1. Ez csak 1kis epizód. Amúgy meg visszük minden hétvégén (szombaton + vasárnap) kutyaiskolába (bár én általában csak csendes szemlélője vagyok a Pötyi oktatásának, mert nincsen szívem fegyelmezni meg huzigálni a kutyust erre-arra…). Nem mondhatnám, hogy sokmindent tanult, de azért alakul, alakul… Hát… Kábé így néz ki ez a Pötyi kutya. Csak hogy mások is gyönyörködhessenek benne.

Szóval… Nem lehet nem szeretni. Úgyhogy nálam most dúl a KUTYIMÁNIA. Majd teszek még be képeket (valószínűleg egyébként hatalmas kereslet mutatkozik eziránt… ). Ja, és aki esetleg DesktopX-et használ (majd írok egyszer róla, de lényegében nemrég cseréltem ki a Vista oldalsávját DesktopX-re, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy lehet a Vistával képeket kitenni az asztalra, pedig becsületesen utánanéztem, frankón – érthetetlen számomra, hogy ami anno az Xpben egy rutinmozdulat volt, most miért lehetetlen), annak itt egy kutyusos widget. Mozog, de lényegében nem csinál semmi speckót, szóval nem nagy szám. De akkor is. KUTYI.

LETÖLTÉS

Hellóbelló. Csináltam új mixkazit. Olyan rockos-britpopos-alteres kis darab lett. Ajánlom a műfaj kedvelőinek figyelmébe.

http://www.mixwit.com/widgets/7ba3a294a901da5d4f554d190ca522f7

Puszipá. Jóéjt. Szép álmokat.

Nem tudtam megállni, hogy ezt ide be ne tegyem. Nem is kommentálom most.

Sajnos nem tudom az eredeti linket megadni, én a képre egy myspace-profilban bukkantam rá. (ITT
)

Picurnak pedig sok 1000×
CUPP.