You are currently browsing the tag archive for the 'állatok' tag.
Nagy szerelmem (az egyik 
), a Pötyi kutya mindig bomlik. Márminth nem tud rendesen viselkedni. Vagyis olyan kutyusosan tud viselkedni. Nemrég volt féléves, úgyhogy mostmár hivatalosan is óvodás korba lépett. Nem mintha ez bármit befolyásolna, csak mondom. Vettem neki egy macskajátékot (tudom, tudom, hogy kutya, nincsenek ilyen szereptévesztési hajlamaim, csak ezt tudtam most beszerezni neki… 
). Hétvégén odaadom neki, csak érjek már haza. (Nekem amúgy nem is honvágyam, hanem Pötyivágyam szokott lenni. 
Múlt hétvégén is mit csinált a kis dög? Labdás-dobálós játék közben nekirohant a lábamnak. Beleverte azt a kemény fejét, aztán meg ahogy a kobakja lepattant a térdemről (mert engem sem kell ám félteni, kemény fából vagyok kifaragva!), még a metszőfoga is beleállt a lábfejembe. Hát, egész héten fájt, fájogatott a térdem, de mára szilvaszínűre kékült / lilult, kinek hogy tetszik. Azért én nem bánom. 
Szeretek a Pöttyössel játszani. Teszek is fel róla új képeket, hadd csodálja meg mindenki. (De tényleg szép kutyó, nem?)
Meg most itthon volt a másik szerelmem, a Picur is. (Amúgy sajnos nem sokat találkozunk, mert kiment az istenadta Írországba, ahonnan nem akaródzik neki visszajönni… 
) Gondoltam, bemutatom őket egymásnak. Hát… asszem, jól sikerült, legalábbis Pötyi részéről bizonyára, de szerintem a Picurnak is tetszett a kutyi (de ha csak az én kedvemért tettette, akkor sem olyan nagy baj… 
). Majd szerintem a hazalátogatásáról még írok (bár az is igaz, hogy nem kellene ilyen felelőtlen dolgokat írnom…). Meg most szerintem játszom kicsit a gépen, vmi állatsággal, aztán nekilátok a számvitellel bíbelődni. (Gondolom, arról is lesz majd egy-két keresetlen szavam.) PÁÁÁ.
Muszáj, úgy érzem, kikívánkozik belőlem… Van nagymamámnak kutyusa, nemrég kapta tőlünk, ajándékba. Mindig morcos, hogy a Pötyi (ez a neve, amúgy egy németjuhász, és még pici, hát… mostvmikor lesz 5hónapos. Persze csak korra kicsi, méretre nem. 
) széttúrja a kertet, lerángatja az udvaron az asztalról a dolgokat, mindent megrág, satöbbi… De én tudom, hogy azért szereti. Látszik rajta. 
) Pötyi az udvaron lakik, mostmár kutyaháza is van. De Pötyi nem akar az udvaron lenni, főként amikor a házban zajlanak az események. Ezért a múltkoriban kitalálta, hogy bejut a házba, ha törik, ha szakad… Elkezdett ásni a kertben, lefelé, átlósan… A kis lökött a föld alatt akart bejutni. 
Csinált állítólag vmi hatalmas többméteres lukat (én nem láttam, mert csak 7végén vagyok otthon, és addigra Mama már beásta félig-meddig azt a fránya gödröt), szóval egészen kitartó… Persze gondolom azért nem sejtette, hogy a házakat jó alaposan le szokták alapozni… Mind1. Ez csak 1kis epizód. Amúgy meg visszük minden hétvégén (szombaton + vasárnap) kutyaiskolába (bár én általában csak csendes szemlélője vagyok a Pötyi oktatásának, mert nincsen szívem fegyelmezni meg huzigálni a kutyust erre-arra…). Nem mondhatnám, hogy sokmindent tanult, de azért alakul, alakul… 
Hát… Kábé így néz ki ez a Pötyi kutya. Csak hogy mások is gyönyörködhessenek benne.
Szóval… Nem lehet nem szeretni. 
Úgyhogy nálam most dúl a KUTYIMÁNIA. Majd teszek még be képeket (valószínűleg egyébként hatalmas kereslet mutatkozik eziránt… 
). Ja, és aki esetleg DesktopX-et használ (majd írok egyszer róla, de lényegében nemrég cseréltem ki a Vista oldalsávját DesktopX-re, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy lehet a Vistával képeket kitenni az asztalra, pedig becsületesen utánanéztem, frankón – érthetetlen számomra, hogy ami anno az Xpben egy rutinmozdulat volt, most miért lehetetlen), annak itt egy kutyusos widget. Mozog, de lényegében nem csinál semmi speckót, szóval nem nagy szám. De akkor is. KUTYI.
)